Hajnalhasadás

ELÉRHETŐSÉG: pales17@freemail.hu TOVÁBBI OLDALAIM: http://hatodiknapon.hupont.hu/, http://napcsillag.hupont.hu/, http://csillagszeme.hupont.hu, http://csillag-szeme.hupont.hu, http://o-megacsillag.hupont.hu/, http://palesnapes.hupont.hu/

violette
 
A mi Tejútrendszerünk központi csilagáról úgy gondolják, hogy mintegy milliószor nagyobb tömegű és húszmilliószor fényesebb a Napnál. A mag körül születő egyre több és több utódcsillag egyre mélyíti a központi csillag energiavölgyét, és ezzel együtt fokozatosan növekszik energiatermelésének sebessége is.
Belső hőmérséklete és energiatermelése annyira megnő, hogy energiáját főképpen kozmikus részecskék formájában kezdi el kisugározni. A
tejútrendszer magjának energiakibocsátása végül akkorára nő, hogy instabillá válik és felrobban.
Ebben az átmenetileg nagyon aktív állapotban fényessége több milliószorosára nő, kozmikus részecskék és nagy energiájú sugárzás akkora záporát sugározza szét, amely egy úgynevezett galaktikus szuperhullám formájában, sugárirányban terjed szét.
A kifelé terjedő szuperhullám óriási mennyiségü kozmikus port és gázt távolít el a galaxis központi részéből, aminek következtében ott a gravitációspotenciáltér erőssége csökken. Ez viszont a mag energiatermelését csökkenti a kritikus érték alá, mire a mag energiatermelése ismét visszaáll a nyugalmi értékre. Amint a tejútrendszer központi része ismét anyagot termel, a gravitációs potenciál ismét túlnő a kritikus ponton, mire a mag ismételten robbanási fázisba kerül.
A körfolyamat megismétlődik. A galaktikus mag kb. tízezer évenkénti gyakorisággal megismétlődő robbanásai által keltett szuperhullámok eltávolodnak a középponttól és kozmikus port, valamint gázokat sodornak a tejútrendszer pereme felé.
Ez azt fogja eredményezni, hogy a törpe elliptikus galaxis az egyenlítőjének síkjában spirális nyúlványokat bocsát ki magából végül olyan érett spirális galaxissá fejlődik ,mint a mi Tejútrendszerünk. Néha-néha különösen heves anyagkilövellés következik be, amelynek energiája elegendő ahhoz, hogy hatalmas csillaghalmazként hagyja el a központi részt, amely az anyagalaxis körüli pályára kerül. Az ilyen halmazok késöbb önálló, anyagot létrehozó központokká vagy "embriókká" válnak amelyek az idők során mellék- vagy kísérő galaxisokká fejlődnek. A mi tejútrendszerünk körüli pályán mozgó Kis és Nagy Magellán-Felhő ilyen kísérő galaxis. Az égen törpe mellékgalaxisok is láthatóak, pl. a Tejútrendszerünk szomszédos testvérgalaxisa, az Androméda körül keringő két fénylő pont.Az egyik az NGC 205 tanulmányozása során kiderült, hogy ugyanolyan kondenzált magja van, mint az Andromédának vagy a mi tejútrendszerünknek.
                           violette 2
Az állatövi írásjegyek között van kettő, amelyek látszatra is erősen elütnek a többitől, vagyis a Skorpió és a Nyilas írásjelei. Csak ez a két írásjel tartalmazza az általában irányt vagy helyet jelző nyilat. Érdekes, hogy ez a két jegy szomszédos helyet foglal el az állatövben. Ha a jeleket abban a sorrenben tekintjük, ahogyan a nekik megfelelő csillagképek megjelennek az égen, a Nyilas balra(keletre), a Skorpió jobbra (nyugaton) lesz látható. Ennek az elrendezésnek a megjelenítésekor a Skorpió írásjelét meg kell fordítanunk, hogy pontosan képviselje a csillagkép valódi formáját az égen, mivel a Skorpió fullánkja balra mutat, nem pedig jobbra. Ha így rajzoljuk le őket a nyílhegyek egy bizonyos helyre mutatnak.
Valójában arra a különleges pontra irányulnak, amely körül a tejútrendszerünk összes csillaga kering, vagyis a galaxis középpontjára. Az állatöv ősi megszerkesztői nyilván gondban voltak, miképpen jelezzék a tejútrendszer középpontjának helyét, mivel csupán a Nyilas és a Skorpió nyúlik elég messzire délre az ekliptika alá. Abból, hogy ez a két csillagkép a tejútrendszer középpontjának helyét is megmutatja, arra a következtetésre juthatunk, hogy az állatövi titkosírás azt a központi helyet is megjelöli, ahol galaxisunk első anyagi részecskéje létrejött, és amint a folyamatos keletkezés elve kimondja, ahol azóta is termelődik az anyag. Valójában számos bizonyíték van amellett, hogy a tejútrendszerek központi részei azok a helyek, ahol az anyag folyamatosan képződik. Ebből a legtöbb csillagász azt a következtetést vonta le, hogy a galaxisokat alkotó legtöbb csillag ezekből az anyagot termelő központokból lökődött ki. Egy ókori görög monda arról beszél, hogy a Nyilas a Skorpió szívére céloz a nyilával. A Skorpió szívét az Antares nevű vörös óriás, a négy Királyi csillag egyike képviseli. Napjainkban a Nyilas öt szögfokkal az Antares mellé céloz. A nyílvesszőt alkotó csillagok (a Gamma  és Delta Sagittarii) helyzete azonban lassan változik az időben, úgyhogy az ókorban még sokkal pontosabban irányulhatott a célpontra. És valóban, Kr.e. 13865 plusz-mínusz 20 évvel még pontosan az Antaresre mutatott. Elképzelhető, hogy a fenti időpont egy olyan korszakot jelöl, amikor a napjainkban sűrű felhők és a por miatt takarásban levő galaktikus központ akkoriban annyira aktív volt, hogy a Földről is látszott. Ugyanezt a dátumot találjuk kínos pontossággal rejtjelezve a Dendera melletti Hathor-templomban látható zodiákuson.
            violette 16
Az állatöv megalkotói viszonylag fejlett csilagászati ismeretekkel rendelkeztek, mivel a modern idők csillagászainak csak a legutóbbi időkban sikerült a tejútrendszer középpontjának helyzetét meghatározni. Az utóbbi jó néhány évtizedben kezdtek ismertté válni annak bizonyítékai, hogy a galaxisok magja nemcsak nagy sebességgel termel anyagot és energiát, hanem időről időre heves kitöréseket produkálhat, és ekkor erőteljes kozmikus részecskezáport és elektromágneses sugárzást bocsát ki magából.
Lehet, hogy a Zodiákus megalkotói figyelmeztetni szerettek volna bennünket, hogy több mint 15800 évvel ezelött egy ilyen, a központban történt robbanás elég kedvezőtlen hatást gyakorolt bolygónkra, s a galaxis magja a jövőben
bármikor produkálhat hasonlót.
 
Latrone, Bally, és Dupius keltezte a kő-állatövet i.e. 15000-ből: http://www.quakestar.org/Dendera.htm
 
Ha egy távcsövet irányítanánk a Tejút középpontjára, azt találnánk, hogy az nem látható a Földről, mivel a Tejútrendszer korongjának síkjában található kozmikus por sűrű fátyla rejti el előlünk. http://www.wlcastleman.com/astro/qaf05/astrophotos/core.htm
Hogy világosabb képet alkothassunk róla, az égbolt ezen részét kénytelenek vagyunk a rádiófrekvenciás, infravörös, röntgen- vagy gamma-sugarak hullámhossztartományában leképezni, mivel ezeket a sugárzásokat kevésbé nyeli el a zavaró porréteg.
                     violette 17
A nyíllal jelölt Sgr A a tejútrendszer középpontja. A valóságban sokkal kisebb mint a rádió-lokátor képe mutatja. Túl messze van ahhoz, hogy akár a nagyon nagy alapvonal hosszúságú rádió-interferométerek is jobb felbontású képet adjanak róla, pedig ez a technika ezerszeresére javítja a feloldást azáltal, hogy a Föld különböző pontjain elhelyezett rádiótávcsövek összekapcsolásával működik. Ilyen típusu mérésekből az derül ki, hogy az Sgr A- nak kisebbnek kell lennie a Jupiter pályájának átmérőjénél. Noha ennek az objektumnak nem ismerjük a pontos tömegét, a galaxis középpontja körül egy fényévnyi távolságon belül található csillagok keringési sebességéből arra következtethetünk, hogy az legalább egymilliószorosa a Nap tömegének. Összehasonlításként: a legnagyobb kék szuper-óriáscsillagok tömege hatvan-nyolcvan Nap tömeget tesz ki. Az infravörös hullámhossztartományban ez a galaktikus centrum kb. húszmilliószor fényesebb mint a Nap, és jó néhányszor erősebben sugároz, mint a legintezívebben fénylő szuper-óriáscsillag. Ionizált hidrogén- és héliumkisugárzása annyira erős, hohy évszázadonként a Napéval egyenlő tömegű anyagot bocsát ki magából. A galaxis közepéből kiinduló ionszélhez hozzáadódik még a kozmikus részecskék folyamatos, közel fénysebességgel történő kisugárzása. A tudósoknak komoly gondot okoz megmagyarázni miként tud a tér egy ilyen kicsiny tartományában ekkora mennyiségű energia keletkezni. Egyes csillagászok régebben úgy vélték, ez az objektum egy óriási fekete lyuk lehet (NASA és a csillagászok zöme még most is ezt állítja), amely magába gyűjti és megsemmisíti a környezetéböl beszippantott gázokat és kozmikus port. Sokan azonban nem értenek egyet ezzel a magyarázattal. Az egyik érv az, hogy az ebből a tartományból érkező sugárzás energiaeloszlása nem felel meg egy fekete lyukból származó sugárzástól elvárhatónak. Az is kétséges, hogy egy fekete lyuk képes-e annyi energiát termelni, mint amennyit az Srg A kibocsát. A feltételezések szerint egy fekete lyuk által kibocsátott energia, a befelé áramló gázok surlódásából származhat, amely közvetlenül a megsemmisülésük előtt keletkezik. Számítógépes szimulációval pedig kimutatták, hogy a középső részen található gázok nem képesek olyan közel kerülni a maghoz, hogy az beszippantsa őket. Kevés bizonyíték van arra, hogy gáz áramlana az Srg A belseje felé, mint azt a fekete lyuk elmélet kívánja. Ellenkezőleg, a galaktikus centrumtól tízezer fényév távolságban a gázok sugárirányban távolodnak. Ez nagy kihívás a csillagászoknak, mivel ha az Srg A 100 évenként elveszíti egy Nap-tömegnyi anyagát, kevesebb mint 100 millió év alatt a teljes anyagmennyisége szétszóródik, hacsak nem pótlódik az anyag. A világ keletkezéséről szóló ókori tudomány ismeretében egy anyacsillagban folyamatosan keletkezik mind az anyag, mind az energia.
 
1995-ben írta LaViolette:
A csillagászok az óriási energiakibocsátástól eltekintve viszonylag nyugalmasnak tartják a Tejútrendszer központjának mostani viselkedését. A rádióhullámok tartományában mintegy tízezerszer gyengébben sugároz, mint az Androméda, a hozzánk legközelebb eső spirális galaxis magja. A galaxisok magja ennek ellenére néha igen heves kitöréseket tud produkálni, amelyek nagyon intenzív kozmikus sugárzással járnak. Ezek az úgynevezett galaxismag-robbanások a csillagászatban ismert legnagyobb energiafelszabadulással járó események. A CTA 102 http://www.bu.edu/blazars/mmpol/cta102.html jelzésü rendkívül aktív  galaxis a becslések szerint minden évben annyi energiát bocsát ki, mint a legaktívabb szupernóvák közül tízmilliárd darab együttesen. A csillagászok úgy becsülik, hogy minden hat- a mienkhez hasonló - spirális galaxis közül egynek a magja éppen aktív fázisban van.
 
JELEN:
2004. december 26-án egy 9.3-as erősségű földrengés történt az indiai Óceánon Szumátra partja mellett Malajziában. Ez okozott egy olyan erőteljes szökőárat, ami sok ország parti régióit elpusztította, ami  több mint 240,000 embert megölt. Ez volt a legrosszabb szökőár azóta, hogy a Krakatoa robbanása lecsapott erre a területre. A földrengés, ami előidézte ezt a katasztrófát, annyira erős volt, hogy az utóbbi 25 évben a 10-es skálán a legerősebb volt.
 -Indonesiai 9.3-as erősségü földrengés: December 26, 2004 , 00 óra 58 perc (Universal Time)
-Gamma sugár kitörés érkezése: December 27, 2004 , 21 óra 36 perc (Universal Time)

E
z a gammasugár-robbanás 100-szor élénkebb volt, mint bármilyen robbanás, amit korábban észleltek. http://hirek.csillagaszat.hu/kulonleges_csillagok/20050719_legnagyobb_csillagrenges.html
A robbanás ideiglenesen megváltoztatta az alakját a Föld ionoszférájának, miközben eltorzította a továbbítást a rádió-hullámhosszon. Ez a robbanás az SGR 1806-20-as neutroncsilagból származott ami több energiát  bocsátott ki egy tizedmásodperc alatt, mint amit a  Nap kibocsát 100-150 ezer év alatt.
                violette 19
                sgr 1806
SGR 1806-20 a nyilas (sagittarius) és a skorpió (scorpius) között
Sokan érdeklődtek, hogy  elképzelhető e, hogy van eközött a két esemény között, vagyis az ázsiai cunami és a robanás között egy kapcsolat. Bár a csillagászok vonakodnak, hogy köze lenne a földrengéshez.
Paul LaViolette felhívta a figyelmet  Galaktikus robbanások földi veszélyeire miközben bemutatta azt, hogy egy magas intenzitású gamma-sugár-robbanás szintén EMP hatásokat hozna létre. Szintén észrevette, hogy lehet, hogy egy erős gravitációs hullámmal kapcsolatban arra számíthatunk , hogy a szuperrengésnek az arcvonalában előre utazik és könnye lehet, hogy ez egy a galaktikus központból származó szuperrengés érkezésének az első jele. A könyvében Earth Under Fire (és a disszertációjában), bizonyítékot mutat be, hogy az a szuperrengés, ami körülbelül 14-15 ezer évvel ezelőtt átutazott a naprendszeren, szupernovarobbanásokat indított el ami végigsöpört a Galaxison. Ezek között voltak a Vela és Crab szupernovarobbanások, amiknek a robbanási dátumait ezzel a szuperrengésesemény-horizonttal állította párhuzamba.  Legutóbbi években a tudományos oldal is hajlott arra, hogy átvegye LaViolette aggodalmát. Ezek láthatóak olyan hírértékű cikkekben, amik megvitatják a SGR1806-20 gammasugár-kitörést (Space.com). Megjegyzik azt, ha ez a gammasugár-robbanás olyan közeli lett volna, mint 10 fényév akkor teljesen megsemmisítették volna az ózonréteget.
2004. december 27-ei gammasugár-robbanás megmutatja nekünk azt, hogy egyáltalán nem élünk egy békés égi környezetben. És ha a december 26-ai földrengés ugyanannak az égi eseménynek volt a függvénye, láthatjuk, hogy ez a csillagkitörés sok életet követelt. Emiatt az ok miatt fontos, hogy a jövőben készüljünk még az erősebb eseményeknek a lehetőségére is, arra, hogy szuperrengések áradnak a Galaxisunk magjából.
Mint a december 26-ai földrengés és a december 27-ei gammasugár-robbanás, a következő szuperrengés is váratlanul fog megérkezni.
Érdekes módon a haditengerészet egy tengeralattjárója vagy akár hajója sem tartózkodott a helyszínen és nem sérült meg esemény alatt.
A hatások a Napra és a Föld éghajlatára nem a kozmikus sugarak miatt voltak, hanem a kozmikus por miatt, amit ez a kozmikus sugárzás szállított a Naprendszerbe. Ezt általában a Napszél visszatartja de 99-ben a Napszél abbamaradt és jelenleg is a kozmikus por egy sűrű felhőjébe lépünk bele.
A múltban ennek a kozmikus sugár-sortűznek az érkezésével a Napszél csillapodott és ennek az anyagnak a nagy mennyiségét tolta befelé a Naprendszer belseje felé. A Nap a pornak egy burkába burkolózott, ami azt okozta, hogy a spektruma elmozduljon az infravörös tartományba. Ráadásul a pormagok, amik megtelítik a Naprendszert, sugárzást szórtak szét, miközben termeltek egy olyan bolygóközi melegházhatást, ami alaposan növelte a napsugárzás beáramlását a Földre.
LaViolette kutatása felveti, hogy a Nap szintén nagyon aktívvá vált, ahogy a por és gáz, amik a felszínére esnek, extrém égési tevékenységet idéztek elő. A sugárzási beáramlással együtt a Nap porburka okozta a Nap koronájának és fotoszférájának felfújódását, ezt figyelik meg a T Tauri csillagoknál. Ezek a különféle naphatások olyan légköri melegítést és megfordítási feltételeket okoztak, amik jeges növekedést idéznek elő és jégkorszakot okozonak.
Alkalmaként mikor a napsugárzás-beáramlás a Földön különösen magassá vált, a jégkorszak éghajlata elkezdett melegedni miközben kezdeményezte a gyors jeges olvadás és kontinentális áradás epizódjait. Egy időszakban, amire van bizonyíték, egy különösen tragikus napkitörés-esemény történt 12,750 körül, amikor a Nap különösen aktív volt. Ez egy óriási koronálistömeg kibocsátásával járó kilövellés volt, ami elnyelte a Földet és előidézett egy tömeges állat kipusztulást.
LaViolette szerint: A galaktikus robbanások ténylegesen minden 13,000 évente történnek - 26,000 évente jelentős kitörések történnek és ezenkívül történik még több kisebb esemény.
A csillagászati megfigyelések megmutatják, hogy az utolsó jelentős Galaktikus magrobbanás nemrég, 10000-15000 évvel ezelőtt történt. Sarki jégfúrómintákból szerzett adatok megmutatják ennek a kozmikus sugár-eseménynek és másik kozmikus sugár-intenzitás csúcsának is a bizonyítékát a korábbi időkről. Valamint Dr. LaViolette jóslatát, hogy a csillagközi por egy áramlása jelenleg belép a Naprendszerbe a Galaxis központi irányából, később igazolták az adatok, amiket az Ulysses űrhajóval gyűjtöttek, plussz az AMOR radarmérésekkel, amiket Új-Zélandon csináltak.
Az ilyan erős sugárzási övek  rádiólégköri zavart, plussz a kommunikáció elektronikus összetevői által tudtak okozni egy globális kommunikációs áramszünetet a műholdakban. A légi utazás ilyen feltételek alatt rendkívül kockázatos volna. A légköri ionizáció megsemmisítené az ózonréteget, és bőrrák megbetegedéseket növelne amiatt, hogy az UV magas szintjei elérik a Föld felszínét. A kozmikus sugár-részecskék, amik az alapszinthez behatolnak, jelentősen cellamutáció arányokat növelnének.  A galaktikus szuperrengések szintén termelhetnek egy élénk elektromágneses impulzust (EMP) akármikor mikor egy kozmikus sugár-elülső része történetesen üti a Föld légkörét. A galaktikus szuperrengések általi EMP összehasonlítható egy atombomba robbanással.
Jelenleg rádiócsillagászok felügyelik a Galaktikus mag kozmikus sugár/szinkronsugárzás-tevékenységét  napi rendszerességgel. Rendszeresen jelentik a felfedezéseiket IAU-ban (International Astronomical Union) körlevelek formájában.
 
És, egy esetleges kapcsolat a Thaiföldi 2004-es cunami, és a gammasugár kitörés között
 
Az újabb eset:
gammasugár kitörés  a szobrász csillagképben 2007 09 11
  
GammaKitörések honlapja:
 
Weblap látogatottság számláló:

Mai: 362
Tegnapi: 533
Heti: 362
Havi: 11 949
Össz.: 2 503 381

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Paul A. LaViolette
Hajnalhasadás - © 2008 - 2017 - hajnalhasadas.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: a 109. utas wiki - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »