A Hajnalcsillagot kötötték még Ahrimanhoz, Széthez, Luciferhez, mely nevek a korunk sátánjának megfelelői.
A perzsa könyv pahlari szövegében, a Bundahisnban, mely az égitestek okozta katasztrófákat írja le, az áll, hogy az egyik világkorszak végén, a gonosz szellem (Ahrimán) az égitestek felé haladt. Az ég belsejének 1/3-ánál megállt, és akár egy kígyó, leugrott az égből a földre. Akár egy légy, lerohanta az egész teremtést, megsebezte a világot és olyan sötétet teremtett, mintha sötét éjszaka volna.
Egy-két szerző úgy gondolta, hogy Athéné Kronosz (Szaturnusz) gyermeke. Ám az ókori szerzők megegyeztek abban, hogy Athéné-Vénusz Jupiter leszármazottja.: fejéből pattant elő, mint egy gondolat és születése az égi és földi szféra nagy zavaraival járt.
A régi csillagászat osztotta azt Ptolemaiosznak azt a véleményét, hogy "a Vénusznak ugyanolyan hatalma van" és természete is, mint a Jupiternek, s e vélemény tükröződött abban az asztrológiai hitben is, hogy "a Vénusz, amikor egyedül uralja az eseményt, általában hasonló eredményeket okoz, mint amilyeneket a Jupiter.
Hésziodosz szerint: "Gaia uranidák nemzetségének legfiatalabb tagja Kronosz vállalta anyja kérésére, hogy apját Uranoszt megfosztja férfiasságától. Miután apja szemérmét lenyisszantotta, a levágott testrészt a tengerbe hajította, de a hullámok sokáig a felszínen tartották. A vízben fehér habbá alakult, és partot érve életet adott a szép Aphroditénak, a szerelem istennőjének. A legenda szerint az istenek Urát Zeuszt egy kecske nevelte fel. Egy nap az erős és nyughatatlan Zeusz a hátára ugrott, és letépte egyik szarvát. Ezzel köszönte meg a király (Kronosz) lányainak gondoskodását, ugyanis ez a szarv birtokosának puszta kívánságára megtelt minden földi jóval, gazdagsággal. Innen ered a bőségszaru, a termékenység és a bőség szimbólumának legendája. A kecske bőre is hasznára vált, pjzsot készített belőle, melyet később lányának, Pallasz Athénénak, a bölcsesség istennőjének ajándékozott. Zeusz háborút indított apja ellen. Gaia és a testvérei segítségével győzedelmeskedett."
Kronosz/Szaturnusz = az idő. (Nagy civilizációk - Ókori Görögök 54. old.)
A görögöknél a Vénusz bolygó Athéné volt, akinek tiszteletére Athént elnevezték. Zeusz/Jupiter mellet ő volt a görögök legbecsesebb istensége.
A bika és a tehén, a bak ls a kígyó Athénének szentelt állat volt. "A bakot, melyet általában tabunak tartottak, kivételesen neki áldozták" - mert ezt az állatot áldozták fel évente az athéni Akropoliszon.
A zsidóknál a bak Azazelnek, vagyis Lucifernek szánt áldozat volt, aki természetesen a Vénusz bolygó, vagyis a Hajnalcsillag.
Miként a Mennyben, úgy a földön is.
Azazel volt az a lázadó angyal, aki Henoch Apokalipszisében is szerepelt (Hamvas Béla fordításában magyarul is megjelent):
Hénoch.6, 1-4
"Amikor az emberek nemzedékei megsokasodtak,azokban az időkben az embereknek szépséges és bűbájos leányai születtek.Az angyalok, az ég fiai pedig látták és megkívánták őket, és azt mondták egymásnak: Menjünk és az emberek leányai közül válasszunk ki magunknak asszonyokat és hozzunk a világra velük gyermekeket.
Azazel pedig,akivalamennyiüknek feje volt, így szólt: Félek nem szabad kedveteket találni abban,hogy ilyesmit tesztek s végül nekem magamnak kell e nagy bűnért megfizetnem.
Mi mindnyájan megesküszünk és egymást átok terhe alatt kötelezzük, hogy ezt a szándékunkat nem adjuk fel, hanem igenis megvalósítjuk.És mindnyájan megesküdtek és egymással átok terhe alatt szövetkeztek.
Összesen kétszázan voltak, akik Járed napjaiban felhágtak Hermon hegyének csúcsára. "
Hermon hegye pedig egy jövőbeni esemény, a lázadás tetőpontja megjelöléseként a 33° 33percen helyezkedik el, ami 2012.9 tengeri mérföldre helyezkedik el a föld egyenlítőjétől és Greenwichtől.
Jelenések 12/4
"4. És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye. "
Vagyis az összes csillag avagy a 100%-nak a 1/3-ad része 33.33
Mereskovszkij azt mondja: "Henoch könyve az első emberiség pusztulását beszéli el, de a második emberiségnek szól. A könyv legelső mondata: amit láttam nem a mai nemzedék számára láttam, hanem azok számára, akik a messze jövőben következnek."
A pauni indiánok járatlanok a csillagászatban. Százhúsz nemzedéken át apák a fiaiknak és nagyapák az unokáiknak adták tovább a múltnak és az eljövendő pusztulás jeleinek történetét.
Az a hit, hogy a világot a Vénusz bolygó fenyegeti, fontos szerepet játszik a pauni indiánok szkidi nemzetsésének szertartásaiban.
Tirava (Jupiter) után a rangsorban a Hajnalcsillag áll. "Tirava ereje javát a Hajnalcsillagnak adta". "Ő négy segédje, a Szél, a Felhő, a Villám és a Mennydörgés révén átadta Tirava parancsait a föld népének".
A Vénusz bolygó ma 224,7 nap alatt kerüli meg a Napot, ez a bolygó sziderikus éve. A Földről nézve azonban, mely hosszabb pályán és kisebb sebességgel kering a Nap körül, a Vénusz a Földhöz képest 584 nap után tér vissza ugyanabba a helyzetbe, ami az ő szinodikus éve. A Vénusz a Nap előtt kel fel, minden nap korábban, hetvenegy napon át, míg el nem éri legnagyobb nyugati kitérését, vagyis legnyugatibb pontját a felkelő Naphoz képest. A Hajnalcsillag ezután minden reggel egyre alacsonyabban kel, és 221 nap alatt éri el a felső együttállást. Eperiódus vége előtt vagy egy hónappal elhalványítják a Nap sugarai, és több mint hatvan napig nem látható a Nap sugarai miatt: a Nap mögött, vagyis felső együttállásban van. Aztán egy pillanatra feltűnik a lenyugvó Nap után, ilyenkor ő az Alkonycsillag és a nyugati Naptól keletre van. 221 napon át vonul vissza a felső együttállásközépső pontjáról, és azzal az etével kezdődően, hogy először jelent meg Alkonycsillagként, minden este távolabb van a lenyugvó Naptól, amíg el nem éri legnagyobb kiterjedését. Végül belép az alsó együttállásba, amikor a Föld és a Napközött van. Általában láthatatlan egy-két napig, azután a felkelő Naptól nyugatra jelenik meg, és megint Hajnalcsillag lesz belőle.
A Vénusz e mozgását és ennek pontos időtartamát a keleti és nyugati emberek már több mint kétezer éve ismerik.
Ezek alapján a Vénusz napközeli helyzete és felkelése közti időszak 72 napos.
Ozirisz gonosz testvére, Tüphón (az egyiptomi szövegekben: Széth, aki mint kiderült Vénusz/Lucifer) 72 cinkostársával összeesküvést szőtt Ozirisz ellen és megölte:
A mexikói olajkatasztrófát - áprilisban a Vénusz hónapjában, 777 napra (Szentháromság) a Vénusz-tranzittól - okozó BP-nek a logója 4x18, vagyis 72 szirom
Az i.e. 239-ben, II. Ptolemaiosz (Euergetész) uralkodása alattCanopusban tartott papi tanácskozás egyiptomi és görög nyelvű rendeletet hozott azzal a szándékkal, hogy megújítsák a naptárat "a világ jelenlegi berendezkedésének megfelelően", és "az ég hibáit kiigazítandó", kicserélve az Ízisz csillag felkelte által szabályozott évet - és Plinius azt mondja, hogy Ízisz a Vénusz bolgó - a Szóthisz (Szíriusz) állócsillag felkelte álta szabályozott évvel, ez négy év alatt egy napos különbséget okoz, amint a rendelet monja, "a téli ünnepek nem érkezhetnek nyáron az Ízisz csillag felkeltének négyévenkénti egy napos változása miatt.
A Canopusi Dekrétum szándékolta reform nem vert gyökeret, mert az emberek és a konzervatív papok hittek a Vénuszban, s az új évet és a többi ünnepet az általa meghatározott napokon tartották. A ptolemaioszi fáraóknak meg kellett esküdniük Ízisz (Vénusz) templomában, hogy nem újítják meg a naptárat, és nem adnak hozzá négyévenként egy napot. Julius Cézár valójában a Canopusi Dekrétumot követte azzal, hogy 365 és 1/4 napos évet határozott meg. Augustus i.e. 26-ban bevezette a Julianus évet Alexandriában, de az Alexandrián kívül élő egyiptomiak továbbra is a 365 napos Vénusz évet tartották, és Klaudiosz Ptolemaiosz, az i.sz. II. századi alexandriai csillagász, ezt írta Almageszt címü művében: "Nyolc érzékelhető hiba nélküli egyiptomi év a Vénusz öt körforgásával egyenlő". Mivel ezt a nyolcéves periódust ketté lehet osztani, amikor is mindkét rész két és fél szinodikus periódust tesz ki, s az elválasztó pont a Vénusz nappal egyidejű kelése vagy nyugvása, ai időszámításunk előtti utolsó évezred második felében az egyiptomiak négyéves ciklust tartottak. Ez a jelentése Horapollo azon közlésének, hogy az egyiptomi év négy évvel egyenlő. Hasonlóképpen ahhoz, ahogy a görögök is az Athénének szentelt négyéves ciklusokkal számoltak. Az olimpiai játékok a VIII. században kezdődtek. Az athéni Parthaeonnál négy évenként Panathénia-körmenetet tartottak Athéné tiszteletére.
Athéni-Minerva azon a napon jelent meg először, amikor a zsidók átkeltek a Vörös-tengeren.
2004 augusztus 2-3-án két lépcsőben készült egy gabonaábra. A Cropcircleconnector szerint ez az ábra az azték isten ritka szobrának Xochipilli-nek a tükörképe.
Xochipilli a virágok hercege, aki a virágok, a tavasz és a szerelem azték istene. Kultusza a rituális labdajátékokhoz kötődött.
Ebbe az azték naptárábrába 2012-őt kódolták a készítők.
A szobrot a mexikói Tlamanalconál, a Popocatapetl vulkán oldalán ásták ki az 1800-as évek elején. Xochipilli = Vénusz.
A labdajátékoknál a labda mozgását a Nap járásával hozták összefüggésbe. A játékosokat úgy tekintették mint akik a napkorongot tartják a magasban annak a nappali és éjszakai útján azért, hogy soha ne zuhanjon le.
Augusztus 4-e hajnalán Athénnál, áthúzva NewYorkba, ahol 3-a volt (6-7 óra időeltolódás), a Vénusz keresztezte az égi kettős-kelet vonalat pontosan mikor a Szíriusz - a csillag, ami felcserélhető a Vénusszal - emelkedése a horizonton volt.
Vénusznak ez a különleges pillanata hozzávetőlegesen a 33°-nál volt (32.67°) a látóhatár fölött az Orion (Ozirisz) csillagképnél.
2004-es athéni olimpia amit augusztus 13-án, az év 225. napján kezdtek (Egy Vénusz-év, azaz amíg a bolygó megkerüli a Napot, 224.7, vagyis 225 földi napig tart),
Az olimpián a Vénusz-tranzitot játszották el, ami a Jelenések könyve 12. részében szerepel.
Folytatása A "A NASA és az összeesküvők titkos szimbolikája 3 " címü cikkben