Hajnalhasadás

ELÉRHETŐSÉG: pales17@freemail.hu TOVÁBBI OLDALAIM: http://hatodiknapon.hupont.hu/, http://napcsillag.hupont.hu/, http://csillagszeme.hupont.hu, http://csillag-szeme.hupont.hu, http://o-megacsillag.hupont.hu/, http://palesnapes.hupont.hu/

Egy könyv mindenki figyelmébe Lynn McTaggart - az Energiamező. Ez a mű Thaxton - Bradley - Olsen : Az élet eredetének rejtélyével párhuzamban megerősít abban a hitben, hogy létezik egy "karmester", aki az emberi szervezet ( és más is ) nagy zenekarának ( sejtek ) összehangolásáért-vezényléséért felelős. Ebben a szimfóniában a DNS a "vezérlőterem".
Az élet eredetéből egy röpke idézet:
"Az utóbbi időkben az élet véletlenszerű keletkezésével kapcsolatban súlyos kétségek merültek fel."
"A teremtés gondolata meghiúsíthatja a tudomány törekvését a tudás megszerzésére. Ezt hangsúlyozza Preston Cloud is: A teremtéselv legnagyobb veszélye az, hogy amennyiben érvényesnek bizonyulna, elfojtaná a vizsgálódási szándékot.
 
Nos akkor a 2 kjönyv lényeges részei:
 
A fotonok úgy kapcsolják be a szervezet folyamatait, ahogy a karmester beinti az egyes hangszereket, hogy kapcsolódjanak be az együttes hangzásba. A különböző frekvenciákon más-más szerepet játszanak. Fritz-Albert Popp kísérletekkel állapította meg, hogy a sejtekben lévő molekulák reagálnak bizonyos frekvenciákra, és hogy a fotonokból származó egy adott tartományba eső vibrációk különböző frekvenciájú rezgésekre késztetik a szervezet molekuláit. A fényhullámokkal az is magyarázhatóvá vált, hogy miként képes a szervezet egyidejűleg több részével összetett tevékenységeket végezni, vagy két, illetve több dolgot csinálni egyszerre. A "biofotonkibocsátás", ahogy mind gyakrabban nevezte a jelenséget, tökéletes kommunikációs rendszere lehet az élőlény sejtjéhez történő információtovábbításnak. A legfontosabb kérdésre azonban még nem talált választ: honnan származnak a fotonok?
Elvégzett egy kísérletet amiben DNS-mintákat etidium-bromiddal kezelt ( ez közismert ). A vegyszer befurakodik a bázispárok közé, és szétcsavarodásra készteti a kettős spirált. A diák ötlete ( aki ösztönözte a kísérletet ) az volt, hogy miután a DNS-t e vegyszerrel kezelték, próbálják megmérni a minta által kibocsátott fényt. Popp felfedezte, hogy minél több vegyszert használ, annál több DNS csavarodik szét, és annál nagyobb lesz a fény intenzitása. Ez fordítva is érvényes volt. Minél kevesebb annál gyengébb. Az is kiderült, hogy a DNS igen sokféle frekvencián képes fényt kibocsátani, és úgy tűnt, hogy bizonyos frekvenciák bizonyos funkciókhoz kapcsolódnak. Ha ez a fény a DNS-ben raktározódott, akkor érthető, miért bocsátott ki több fényt szétcsavarodott állapotban. Popp ezen és más vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a DNS az egyik legfontosabb fényraktár és biofotonforrás. A DNS egyfajta "fő hangvilla" szerepét tölti be a szervezetben. Egy bizonyos frekvencián "szólal meg", s bizonyos más molekulák követik. Nagyon is lehetséges, jött rá, hogy rábukkant a jelenlegi DNS-elmélet hiányzó láncszemére, amely magyarázatot adhatna az emberrel kapcsolatos talán legnagyobb rejtélyre: hogyan lesz egyetlen sejtből tökéletesen kifejlett lény.
 
Ezt írja Thaxton - Bradley - Olsen:
Azonosság mutatkozik a DNS ( fehérjék ) szerkezete és az írott nyelvi üzenetek között. Ha tapasztalatunkból tudjuk, hogy az írott üzeneteket értelem hozza létre, úgy az okozatból az okra történő visszakövetkeztetés elfogadott módszere szerint arra a feltevésre juthatunk, hogy a DNS és a fehérjék információtartalmát is értelemmel bíró ok hozta létre. E következtetés jelentősége az, hogy nagy biztonsággal levonható, hiszen egyszerű hasonlóságnál sokkal erősebb összefüggésről van szó. A DNS és az írott szöveg között nem egyszerű felszíni hasonlatosság mutatkozik. Nem arról van szó, hogy a DNS üzenethez hasonló lenne: a DNS üzenet.
 
Kisemlősök agyán végzett kísérleteiben Stuart Hamerhoff - akárcsak korábban Fritz Popp - azt találta, hogy az élő szövetek fotonokat adnak át egymásnak, és hogy az agy bizonyos területeit meglehetősen "átjárja" a fény.
A mikrotubulusok alkotják a sejt belső állványzatát, s tartják fenn szerkezetét és alakját. Ezek szünet nélkül bontják le és építik magukat, mint valami végtelen LEGO. Ezen tubulin nevü fehérjék igen finom szálakból összeálló, kis átmérőjü csövek, amiknek hossza gyakorlatilag korlátlan. A kutatóknak eszébe jutott, hogy a mikrotubulusok fényvezető csövek lehetnek, amelyek energiaveszteség nélkül továbbítják a fotonokat az agy sejtjei között. A Föld egyre több kutatóközpontjának tudósai értenek egyet azzal, hogy az agy kvantumfolyamatokat használ.
A mikrotubulusok üregesek, és némi vizen kívül nincs bennük semmi. A közönséges, mondjuk a csapból vagy egy folyóból származó víz rendezetlen, azaz molekulái véletlenszerűen mozognak. Az agysejtek egyes vízmolekulái azonban koherensek, fedezték fel az olasz kutatók, s ez a koherencia legalább 3 nanométerrel terjedt túl a sejt vázán ( a citoskeletonon ). Emiatt rendkívül nagy a valószinüsége annak, hogy a csövekben valamilyen kvantumfolyamat zajlik, amely kvantumkoherenciát idéz elő.
Azt is kimutatták, hogy ez a hullámfókuszálás 15nanométer átmérőjű nyalábokat hoz létre, ami pontosan megegyezik a mikrotubulusok üreges részének átmérőjével.
Mindezen részletekből egy eretnek gondolat született, amelyet már Fritz-Albert Popp is megfogalmazott. A tudat globális jelenség, amely nem csak az agyunkban székel, hanem az egész testünkben is. Az öntudat a legalapvetőbb szinten nem más, mint koherens fény.
 
Az észlelés az anyag sokkal alapvetőbb szintjén történik, a kvantumrészecskék "más"-világában. Nem magukat a dolgokat látjuk, csak a rájuk vonatkozó kvantumformációt, s ebből alkotjuk meg saját képünket a világról. A világ észleléséhez rá kell hangolódni a nullponti mezőre.
 
Az agy úgy "olvassa ki" az információt , hogy a közönséges képeket valami módon hulláminterferencia-mintázatokká alakítja át, majd azokat virtuális képekké transzformálja; lényegében úgy, ahogy az a lézeres hologramnál történik. A holográfiás hasonlat egy másik nagy rejtélyt is megoldhatott: az emlékezetet.
Ha a memóriának nincs konkrét agyi területe, hanem az agy egészében őrződik meg, akkor annak minden részében megtalálható minden emlék. Paul Pietson biológus élen járó hitetlenségével több mint 700 kísérletet végzett számtalan szalamandrával, mire saját eredményei meggyőzték szkepticizmusságának értelmetlenségéről.
 
Karl Pribram feltételezte, hogy az egymást állandóan keresztező hullámmintázatok ütközései hozhatják létre agyunkban a látható képeket. Amikor észlelünk valamit az nem a neuronok aktivitásának köszönhető, hanem bizonyos az agyban szétszórva elhelyezkedő dendritfoltokénak, amelyek holmi rádióállomáshoz hasonlóan úgy vannak beállítva, hogy csak bizonyos frekvenciákra rezonáljanak. Olyan ez, mintha rengeteg zongorahúr lenne kifeszítve a fejünk felett, ám közülük mindig csak néhány jönne rezgésbe, amikor egy billentyűt leütnek. Számtalan tanulmány - amelyek eredményeit a DeValois-házaspár a Spatial Vision ( Térlátás ) címü könyvében foglaltak össze - mutatta ki, hogy a látórendszerben sok olyan sejt van, amelyek bizonyos frekvenciákra hangoltak. Más kutatók laboratóriumokban kimutatták, hogy az emberi agykéreg szintén bizonyos frekvenciákra hangolt lehet.
 
Pilbram elmélete:
Amikor megfigyeljük a világot, azt a "kül"-világban látható "botok és kövek"  világánál sokkal mélyebb szinten tesszük. Agyunk önmagával és a test többi részével elsősorban nem szavak vagy képek formájában társalog, de még csak nem is apró, kémiai impulzusokkal, hanem a hulláminterferencia nyelvén: a fázisok, amplitúdok és frekvenciák nyelvén, a "spektrális doménben". A dolgokat úgy észleljük, hogy együtt "rezonálunk" velük, "szinkronba kerülünk" velük. Ahhoz, hogy megismerjük a világot, szó szerint rá kell hangolódnunk.
Tekintsünk az agyunkra, mintha az zongora lenne. Amikor megfigyelünk valamit a világban, agyunk megfelelő részei bizonyos frekvenciákon rezonálnak. Egyszerre csak bizonyos billentyűk nyomódnak le, s ezek hatására meghatározott hosszúságú és frekvenciájú húrok jönnek rezgésbe. Ezt az információt fogják fel azután az agy közönséges elektrokémiai "áramkörei", mint ahogy idővel a húrok rezgéseit is átveszi az egész zongora.
Pribramnak az jutott eszébe, hogy amikor ránézünk valamire, nem annak a képét "látjuk" agyunk hátsó részében vagy a retinánkon, hanem magát a dolgot 3 dimenzióban, kint a világban. Ez úgy történhet meg, hogy virtuális képet alkotunk meg és vetítünk ki a térbe, a tényleges tárgy helyére, hogy a tárgy és a tárggyal kapcsolatos észlelésünk egybeesen. Ez azt jelentené, hogy a látás valójában átalakítás. A megfigyelés folyamán bizonyos értelemben az interferenciaminták idő és tér nélküli világát a tér és az idő konkrét és diszkrét világává alakítjuk át a magunk előtt látott alma világává. A teret és az időt, a retinák felszínén hozzuk létre. A hologrammokhoz hasonlóan, a szem lencséje bizonyos interferencia-mintázatokat észlel, s ezeket alakítja háromdimenziós képekké. Ez a fajta virtuális kivetítés szükséges ahhoz, hogy kinyúljunk és megérintsünk egy almát ott, ahol van, és nem a fejünkben valahol. Ha pedig állandóan kivetítjük a képeket a térbe, akkor a világról alkotott képünk valójában virtuális teremtés.
Pribram elmélete szerint, amikor először veszünk észre valamit, bizonyos frekvenciák kezdenek rezonálni agyunk idegsejtjeiben. Az idegsejtek információt küldenek e frekvenciákról más idegsejteknek. Az idegsejtek eme második csoportja Fourier-transzformációt hajt végre a rezonanciákon, majd az eredményeket egy harmadik idegsejtcsoporthoz továbbítja, s ez a csoport kezdi el létrehozni azt a mintázatot, amelyből végül összeáll az almáról a térben a gyünölcsöstál tetején alkotott virtuális kép. Ez a háromlépéses folyamat nagymértékben megkönnyíti az agy számára a különálló képek összevetését. Ez a művelet nagyon egyszerű, amikor a hullám interferencia "gyorsírásával" kell dolgozni, ugyanakkor valóságos képekkel rendkívül függetlenül boldogulna ez a módszer.
A látás aktusának megtörténte után, az agynak fel kell dolgoznia a hullámfrekvencia-mintázatok e "gyorsírását", s azokat szét kell szórnia önmagában, egy afféle elosztott hálózatban; ez nagyjából olyan, mint amikor egy helyi hálózatban számos alkalmazotthoz továbbítják egyszerre ugyanazokat az utasításokat. Az emlékek hulláminterferencia-mintázatok formájában történő tárolása figyelemre méltóan hatékony, s könnyen magyarázatot adhat az emberi emlékezet óriási kapacitására.
A hullámok elképzelhetetlen nagy adatmennyiségek tárolására képesek, sokkal többre az átlagos emberi élet során a feltételezések szerint összegyűlő, átlagosan 280 trillió bitnyi emléknél. Azt mondják, hogy a holografikus hullámiterferencia-mintázatok alkalmazásával az USA teljes Kongresszusi Könyvtárának anyaga elférne egy nagyobb kockacukorban.
 
A kvantumfizikusok különleges tulajdonságra bukkantak a szubatomi világban: az úgynevezett nonlokalitásra. Ez egy kvantum-entitás, pl. egy elektron azon képességét jelenti, hogy távolságtól függetlenül azonnali módon tud hatni egy más kvantum-entitásra, annak ellenére, hogy nem történik erő- vagy energiaátvitel. Ez azt sugallta, hogy az egymással egyszer kapcsolatba kerülő kvantumrészecskék közti kapcsolat még különválásuk után is megmarad, így az egyik cselekedetei ezután mindig hatással lesznek a másikra, bármilyen messze legyenek is egymástól.
 
Az Einstein-képlet csupán recept annak kiszámításához, hogy mennyi energia szükséges a tömeg látszatának létrehozásához. Azt jelenti, hogy nincs két alapvető fizikai entitás - egy anyagi és egy anyagtalan -, hanem csak egy: az energia. Minden, ami a világunkban csak van, minden amit a kezünkbe foghatunk, legyen az bármilyen sűrű, bármilyen súlyos vagy bármilyen nagy, a legalapvetőbb szinten nem más, mint elektromos töltések sokasága, amelyek kölcsönhatásba lépnek az elektromágneses egyéb energiamezők háttérben mindenütt jelen lévő tengerével, vagyis tekinthető egyfajta elektromágneses ellenállásnak is. Amint később Hal és Bernie írták: a tömeg nem egyenértékű az energiával; a tömeg az energia. Vagy még egyszerübben: tömeg nem létezik, csak töltés.
 
Két kutató jegyezte meg az elektromágneses mezővel kapcsolatban:
"valahányszor bekapcsoljuk a kenyérpirítót, a körülötte kialakuló mezők a legtávolabbi galaxisok töltött részecskéit is megzavarják, még ha csak igen csekély mértékben is."

Az energiamezőből:
"A nullponti mező létezéséből arra lehet következtetni, hogy az Univerzum összes anyagát időben és térben szétterülő hullámok kapcsolják össze, és amelyek a végtelenségig terjedve a Világegyetem minden pontját összekötik egymással."

 
Nos eltöprenghetünk azon, ha ez lenne a valóság és történik valami nagy dolog a háttérben amit titkolni szeretnének, és talán ez a dolog megváltoztat minket tudatilag úgy, mint testileg, akkor a világ vagy inkább a Föld hatalmasságai és a mögöttük ténykedő entitások mit tennének, hogy ne csússzon ki a kezükből az irányítás, hogy ne ébredjen fel a nép azon szempontból, hogy ki is az igazi irányító?
Mérgeznek minket szép csendben az általunk is használt technológia segítségével, az élelmiszerbe rejtve ( génmódosítás ), telefonokkal amik szétzúzzák a DNS szerkezetét ami pedig maga az antenna, rádiófrekvenciákkal amik kiírtják még az állatvilágot is, repülőkkel amik kémiai anyagokkal szórják a lakosságot nap mint nap, az ivóvíz manipulálásával, stb. Itt megjegyzendő, hogy a buborékos víz, másképpen a szóda nem tesz jót, a mikrohullám pedig annál inkább. Ahogy egy szingapuri kutató mondja: a mikrohullám jó a zoknik és a fehérnemük sterilizálására - és ennyi.
 
Drábik János ezt írta az Uzsoracivilizáció első kötetében 422. oldal:
"Mára már kidolgozták az elektromos hullámok olyan alkalmazását, amelyek lehetővé teszik egy egész embercsoport akaratának a befolyásolását. E kísérlet részeként több éven át elektromágneses impulzusokat sugároztak a föld meghatározott részeire. Egyes kutatók szerint ezek a kísérletek is hozzájárultak az erdők pusztulásához, valamint különböző érrendszeri betegségek, rákmegbetegedések, genetikus elváltozások, és pszichés zavarok előidézéséhez.
Egyes szerzők rámutatnak, hogy elektromágneses hullámok segítségével el lehet érni, hogy valaki elaludjék, fáradt és depressziós legyen, félelmi állapotba kerüljön, erőszakossá váljék, megváltozzon a hormonháztartása, valamint testét alkotó sejtek kémiai összetétele, és szexuálisan agresszív magatartást tanúsítson."
 
Felteheti mindenki a kérdést ismét, hogy mi a fenének építenek az iskolák közelébe mobiltornyokat, és hogy mi is történt valójában 2006. október 23-án Pesten?
 
Hamvas Béla - Scientia Sacra:
Mindaz, ami fény, a lélekhez képest halvány. Mindaz, ami finom, a lélekhez képest durva. Mindaz, ami könnyű, a lélekhez képest nehéz. Mindaz, ami élet, a lélekhez képest halál. Mindaz, ami van, a lélekhez képest nincs. Ezért mondták a régiek, hogy a lélek a fényes, az anyagtalan, az élet, az egyetlen létező, s az egyetlen valóság.
Ez a láthatatlan, anyagtalan, élő, ragyogó valóság azonban tehetetlen. Ez a fényes, örökéletű, halhatatlan élet azonban mozdulatlan. Túl a természet legmagasabb, legfinomabb, legfényesebb világán él a lélek, akinek nem volt kezdete és nem lesz vége, nem született, nem hal meg, az örökéletű, aki nem cselekszik, nem alkot, nem teremt, nem változik, nem mozdul. Ahhoz, ami nem ő, nem nyúl; azt, ami nem ő, nem érinti; mindattól, ami nem ő, mérhetetlen távolságban és különbségben él. Mégis nincs, amit ne látna, ne hallana, ne ismerne, ne tudna. Ez a világ olyan, mintha a lélek gondolta volna, s önmagából alkotta volna. Saját álma lenne, saját képe, saját varázslata. Ezért mondták a régiek, hogy a világ nem létező, csak a lélek varázslata: álom, káprázat, valótlan.
Weblap látogatottság számláló:

Mai: 232
Tegnapi: 471
Heti: 2 671
Havi: 10 802
Össz.: 2 502 234

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Holográfia-Illúzió
Hajnalhasadás - © 2008 - 2017 - hajnalhasadas.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: a 109. utas wiki - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »