Hajnalhasadás

Hammurapi nem az első ismert törvénytár, csupán az igazságszolgáltatásnak és a törvénykezésnek a 3. évezredre visszanyúló hagyományait rendezte új paragrafusokba. Hammurapi törvénytervezeténél Mózes törvényeivel több ponton is párhuzamot mutat. Hammurapi idejében történt, hogy Babilon felépítette első Zikkuratját. Elképzelhető, hogy a biblia szerkesztői azért választották a bábel-torony történetéhez ezt a zikkuratot, mert a Teremtés könyvének, és Mózes 5 könyvének (Pentateuchus) további részének megalkotásához a babiloni fogság idején kapták az ösztönzéseket. Az épületet legutoljára Nagy Sándor próbálta meg újjáépíteni, de a feladat még neki is túl nagy volt.

Nos a judeo-keresztény biblia és Henoch könyve szerint Hénok 365 évet élt és felvétetett a mennybe, ami több mint valószínű, hogy nem valós érték, ez ugyanis egy évben foglalt napok száma. Az arab író Hitat művében benne szerepel, hogy: "Kiolvasta a csillagokból, hogy vízözön lesz. Erre Egyiptomban piramisokat építtetett, kincseket, tudós iratokat, mindent elrejtett bennúk, ami miatt csak aggódott, hogy elveszthet vagy megsemmisülhet, hogy ilyetén módon óvja és őrizze a javakat."

Henoch apokalipszise nem az akkori, elmúlt nemzedék számára íródott, hanem az eljövendő, a messzi jövőben élő generációnak, hogy felismerjék a lázadó "angyalok" cselekedeteit. És hogy mivel az Úr látószervel és értelemmel látta el az embert, észrevegye a jelenben zajló események jelentőségét, hogy tudja, közel van, már az ajtón zörget. Hénok volt az aki a lázadó angyalok és Isten közt közvetített. Nos a biblia 70 évet mutat, mint egy földi nemzedék átlagos hossza. Fröchlich Ida  - A QUMRÁNI SZÖVEGEK MAGYARUL könyvében szereplő Hénok könyv szerint pedig a lázadó angyalok 70 nemzedékre kerülnek bilincs alá a Föld völgyeiben. Hénok és Nimród fellépése a történelem színpadán Noé vízözönének korára tehető. A vízözön pedig i.e. 3000 körüli időpontra datálják, mint a maya időszámítás jelenlegi ciklusának kezdete is i.e. 3114. A perzsa néphagyomány az özönvízet i.e. 3103-ra datálja. A hagyomány szerint az globális özönvíz előtt 72 Napdiasztia uralkodott. Ez a szám megjelenik egyiptomban is Ozirisznél. Az első dinasztia pedig itt is i.e. 3000 körülire van datálva. Indiában a Mahábhárata szerint a Káli júga i.e. 3137-ben kezdődik meg. Kínában pedig az Nagy Özönvíz után érkezik el Fu Hszi császár i.e. 2950 körül. A változások könyvét, a Ji-King-et Fu-Hszi császárnak tulajdonítják. A 70. nemzedék pedig kb. az Illuminátus társaság megalapítása körüli időpontban járt le.

A hagyomány szerint Nimród volt az első király az özönvíz után, aki a mennyből jött le embertestbe. Hénok pedig, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, emlékműveket hagyott a jövő generáció számára csillagászati és egyéb adatokat építve helyszínekbe. Az apokrif Jubileumok könyve szerint Énok volt az első a Földön született emberek közül, aki megtanulta az írást, tudást és bölcsességet kapott. Képes volt megmérni az égitestek mozgását, és megértette az üzenetüket is. Szabadkőműves szerzők szerint Énok a régmúltból való "isteni titkoknak a fennmaradását és következő nemzedékre szállását jelképezi". Emiatt lett Énok 365 éves. Ezen kőműves szerzők szerint a rendjük tudása Énoktól származik. Az már pedig egy másik tényező, hogy ezt a tudást jó vagy rossz célra fordítják (uralkodás vagy tanítás), vagy pedig, hogy éppen egy magyar városból Hierosolymából, a mai Jeruzsálemből szerezték meg a Tudást.

Énokhoz Bunyevácz Zsuzsa szerint feltűnően hasonló Hermész Triszmegisztosz, akinek művét a Hermetika néven ismert szöveggyűjteményt több szerző jegyezte le. Hermész volt a görögök Thot-ja, mitológiájukban pedig Hermész Zeusz és a Plejádok egyik tagjának Maia-nak a gyermeke. Úgy tartják hogy Hermész Triszmegisztosz ennek görög Hermésznek és az egyiptomi Thotnak az összemosása, összeolvadása. A bibliai Énokhoz hasonlóan Énokhoz hasonlóan legendás alak, aki lejegyezte a vízözön előtti időszak bölcsességét és ismereteit és megőrizte a jövő számára. Feltalálta a hieroglifákat, megismertette az emberiséggel a geometria és az építészet tudományát és nem utolsó sorban úgy tartják ő inspirálta a piramisok terveit. A különböző népek más-más elnevezése abból adódik, hogy az ókorban a neveknek jelentése volt, így másképp is nevezték ugyanazt a személyt. Hermészt keresztény és muzulmán tudósok a bibliai Énokkal azonosítják. A Teremtés könyve szerint Noé egyik fia Hám, az ő fia Kus, az övé pedig Nimród. Az 1610-ben keletkezett Wood-kézirat szerint a "nagy Hermerius fia volt Kusnak". Mások szerint pedig Thot a bibliai Hámmal azonos. Az 1607-ben írásba foglalt Inigo Jones kézirat szerint pedig Hermész Kus unokájával azonos. Thotnak 42 könyve volt, ami tartalmazta a mágia tudományára vonatkozó feljegyzéseket. Grandpierre Attila szeint pedig "Királyi mágusok ősnépe a Magyar". A 42-es a FÉNY-hez kapcsolódó szám. Nimród pedig a FÉNY vallását vallotta. Énok-Thot-Hermész-Nimród mind-mind az égi és földi tudás birtokosa, ismerik a csillagok bölcsességét és minden rejtett dolgok atyjai. Tudását mindegyik kövekbe fektette/véste. Nimród esetében ez a "TUDÁS KÖVE". Hermésznél pedig smaragdtábla, vagy éppen "bölcsek köve". Mindegyikük kapcsolatban van Istennel, tőle kapja tudását, amelyet aztán kőbe vés, mint a mayáknál és olmékoknál is tapasztalható. A sémi törzsek jelenléte az újkőkorban Mezopotámiában és Keleten nem mutatható ki, így kizárható Énok zsidó származása is, annak ellenére, hogy Énok könyve lejegyzése származhat tőlük.

Nimródot a biblia összefüggésbe hozza Erekkel - URUK bibliai neve -, ahol Enmerkar uralkodott. Enmerkart leírják EN-MER-KAR, EN-ME-ER-KAR, de a Nippurban fellelt 1914-ben publikált sumér királkylista a nevet EN-ME-ER-RU-KAR alakként közli. A KAR szótag a sumér nyelvben VADÁSZ-t jelent, így a név jelentése EN-ME-RU A VADÁSZ. A Genezis szerkesztője több mint valószínű, hogy ékírásos szövegek alapján dolgozott, így az "ENMERU a Vadászt" héberül - mivel a magánhangzókat csak az V. századtól jelölik - N.M.R mássalhangzókkal rögzítette. Ez alapján a következőt kapjuk: "N(i)MR(u) a vadász" (Mózes I. 10/9-10). Nimród építette Bábelt, ahol a nyelvek összezavarodása történt. Korábban, mielőtt Nimród nyelvét beszélte volna az egész földkerekség (Mózes I. 11/1), több nyelv volt a Földön (Mózes I. 10/5). Nimrud nyelve pedig a Mag népének nyelve, a MAH-GAR volt, miként ő volt a HUN-ok és MAG-yarok ősatyja. A júdai teológia, a Talmud (Parachim 91. a. lap. Rasi) Jézust fajilag és származásilag félreérthetetlenül Nimrud fiának mondja. Az "Emerkar versengése Aratta urával" című eposzból tudjuk, hogy a sumér (magyar) uralkodó szent negyedet alakított ki Urukban és templomot épített Eriduban. A sumér királylistában azt olvashatjuk, hogy Enmerkar építette Urukot (az Özönvíz után újra), aki 420 évig uralkodott (42 = FÉNY). Nimrud is nagy építő volt és híres volt vadásztudományáról, mint Enmerkar és mindketten Sineár/Sumér földjén uralkodtak (Enmerkar ennek ellenére a 2. Gilgames pedig az 5. uralkodó volt a királylista szerint). A hosszú évszázadok során az uralkodók igyekeztek még pompázatosabbá tenni a várost, de úgy tűnik Gilgames mellett Enmerkart tekintették URUK legjelentősebb építőjének. Több irodalmi szövegből és az I. dinasztia korában Urukban uralkodó Anam király idejéből származó feliratból tudjuk, hogy Gilgames építette a nagy falat Uruk városa köré, amit a Gilgames eposz már az első sorokban megemlít. Kiszámították, hogy a 9km hosszú fal 400 hektár, vagyis négymillió négyzetméternyi területet zárt körbe. A fal maradványainak kormeghatározása miatt pedig Gilgames időbeli besorolásával is probléma merült fel.

Mít ír ezzel kapcsolatban Gönczi Tamás: "Nem tudjuk hitelesíteni, hogy mikor élt a mitikus Nimród király. Azt viszont tudjuk, hogy az Ószövetség említést tesz Nimródról. A magyar és az ószövetségi hagyomány azonban csak a nagy király nevében egyezik meg. Az ószövetségi Nimród kora viszonylag pontosan behatárolható, a magyaré biztosan korábbi, de pontosan nem ismert. És ami még érdekesebb, egyedülálló a világban, az, ami a magyar mítoszokban az Árpád-háznál történik: a mítosz belép a történelembe. Ha az európai királyi dinasztiákat nézzük, látjuk, hogy próbálnak mitikus gyökeret találni királyi családjaiknak, a mi néphagyományaink pedig Nimród őskirályunkig vezetnek, aki jó szándékú, megbecsült király. Az Ószövetség csak megemlíti, többé nem tér vissza rá, nem tesz hozzá, nem foglalkozik vele részletesen. Az ott megrajzolt kép feltűnően különbözik a mi Nimródunktól: a mi hagyományunkban jó szándékú, óriás király, aki a világ első királyságát alapítja meg, dinasztiát alapít, de semmiképpen sem olyan, mint az Ószövetségben: akarnok, zsarnok. Benedek Elek érdeklődését is felkeltette ez a különbözőség. Felvetette, hogy a magyar mesekincsben és mitológiai hagyományban fellépő Nimród lehet, hogy nem azonos az ószövetségi Nimróddal, illetve lehet, hogy azonos, de valamilyen ok miatt különféle megítélés alá esik. Elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy az ószövetségi király időeltolódás kapcsán a korábban már létező Nimródnak csupán egy későbbi reflexiója. Feltűnő, hogy a mi mitológiánkban, eltérően másokétól, az Orion nekünk nem tájoló pont, hanem otthon. Orion az otthona Nimród királynak, otthona Csaba királyfinak. Égi otthon, égi központ. Nálunk nincs kapcsolata az egyes földi helyekkel olyan direkt módon, mint például az egyiptomi piramisoknál megfigyelhető. Az Orion az egész világon egyfajta kijelölő pont, csak nálunk otthon. Különös a viszonyunk hozzá. A "fényes otthon" és az úgynevezett fehér kereszténységünk között kapcsolatot kell feltételeznünk, ez utóbbi az Árpád ház kihalásával megszűnt. (Ismeretes, hogy a fehér kereszténység se nem római, se nem ortodox, hanem speciálisan magyar volt, és a fénymítosznak fontos szerepe volt benne.) "

A Genezis szerkesztője egy "másik" nagy építőt is beszúrt a Mózes I. 417-hez, nevezetesen ÉNOK nevét (Károliban Hánokh), ami mint kiderült annyit jelent: értelmes, okos, beavatott. A szöveg szerint Káin miután nemzé Énokot, várost épít és ezt fiáról nevezi el. Robert Wilson rámutat viszont, hogy a bibliai fordítás félrevezető, és nem Káin, hanem Énok a városépítő, ugyanis az eredeti, héber változatban nem megállapítható, hogy ki is alapította a várost. Ezek alapján következik, hogy Énok által épített város fiáról, Irádról lett elnevezve. Ez volt az első sumér város Eridu. Hogy Énok volt az építő, arra már 1883-ban rámutatott Karl Budde. A Mózes I. 4/2 egyébként Káint földművelőnek és nem építőnek mutatja be. Az Irád név viszont az ősi URU-DU(G) város nevéből származik, melyben az URU (Eri) azt jelenti "város". A bibliai írnok zavarát az okozhatta Énok nevének beszúrásánál a Mózes I. 4/17-hez, mert az Özönvíz utáni első várost (Uruk), Énokról nevezték el, ugyanis Énok eredeti sumér neve Unuk vagy Unug. De az is elképzelhető, hogy csak nyilvánvalóvá akarta tenni, mely városról van is szó. Leonard Woolley által feltárt UR város neve sumérül lolografikus írásban URU.UNUKI. Ezt az akkádban Urummá, majd a sémi/héber nyelvben URU/UR-rá rövidítették. Az UR szó azt jelenti "város", de az eredeti URU-UNUKI az "UNUKI/ÉNOK városa"-ként fordítható. A Hammurabi dinasztia genealógiája és az asszír királylista részletes vizsgálata során az első mezopotámiai uralkodók és a bibliai, Özönvít előtti pátriárkák neve között egy sor jelentős nyelvi "egybeesést" találunk.

Az, hogy a héberek ellenszenvet viseltettek Nimróddal szemben leírja a "Héber mítoszok" könyvében a Graves-Patai páros. Leírják, hogy: "Nimród hebralizált neve (a "lázadni" jelentésű marod igéből) megerősíti azt a hiedelmet, hogy gonosz ember volt". Vagy a másik: "A dölyfössé vált Nimród gőgjében több gonoszságot celekedett, mint bárki emberfia a vízözön óta. Kőből és fából bálványokat emeltetett, amelyeket mindenkinek imádnia kellett. A fia Mardon még nála is gonoszabb volt - innen ered a mondás: gonosz szülők, gonosz gyermek. Nimród és népe emelte a Bábel tornyát, fellázadván Isten ellen. Az volt a szándékuk, hogy a toronyról megtámadják az eget, elpusztítják Istent, és helyette bálványokat állítanak fel."  Nagyjából ez szerepel Josephus Flaviusnál is. Nála is Nimród építi az első zikkurátot.

Nem árt észben tartani, hogy a Nimród/Nimrud nevet a biblikus sémi népek alkották olyan formává, amit a Genezis tartalmaz. Én-Lil a Káldeusok Istene "NIB-ÚR"-nak nevezte fiát. A héberek által megváltoztatott című eposzban Nimród utánajár az élet egyik nagy rejtélyének, hogy miért is kell meghalnia az embernek. Az útja során Utnapistimmel (Noé) találkozik, aki elnyeri az örök életet. Ez a bibliában úgy szerepel, hogy a vízözön előtti személyekhez odaírják, hogy meghalt (Mózes I. 5/5, 5/8, 5/31), az utána levőkhöz, akikkel Isten szövetséget köt, azokhnál ez a kijelentés nem szerepel. Isten a szövetség jelének a szívárványt választja, aminek legmagasabb pontja 42°. A szívárvány másik fele természetesen az ember a földön miként a Mózes I. 9/13 is leírja: "Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között". Az égre rajzolt szívárvány félkörívét az ember, az élet zárja teljes körré, ugyanis a chakrák színei a szívárvánnyal ellentétes sorrendűek, miként Isten a FÉNY helyezkedik el a középpontban (fehérből bomlik szét az összes szín), egyszóval minden "mélyén" megtalálható Isten. Nos Noéval találkozik Gilgames az eposz szerint és megvilágosodik. A hagyomány szerint pedig feljárt az égbe, ahonnét TUDÁS-t hozott le a Földre. A magyar néphitben jó szándékú, megbecsült király, nem akarnok, zsarnok, mint a héberek/sémik írásaiban szerepel - írja Gönczi Tamás. Nimródot a magyar népmesekincs toronyépítőként említi, de nem úgy, aki azért építi hogy onnan támadjon, hanem azért, hogy minél közelebb legyen az "égi királysághoz". Nem Isten ellen támad, hanem ISTEN-t, a FÉNY-t akarja megismerni. Nem uralkodni akart a népeken, mint a jelenkor királyai, vallási vezetői, hanem felemelni az emberiséget, megtartva a Tudást. Érdemes emlékeznünk arra, hogy őseink mindig a magaslatokra jártak imádkozni. Az ősi magyar hagyomány kerek tornyai karcsúak, de magas voltak, és azért imádkoztak a magasban, hogy közelebb legyenek Istenhez - írja Gönczi. A nyelv összezavarodásával is gond van, ugyanis maguk a héberek érkezésével kezdődött az összezavarás, ugyanis előtte Mezopotámia egy nyelvet beszélt, de ezt a sémi/héber nép nem értette. A 3. évezred 2010 tavaszi számában is megtalálható, hogy a bibliai nyelvzavarhoz magasabb erő jelenlétére nem volt szükség, miként azt a Genezis szerkesztői írásba foglalták. Bábelt, amit 1899-1918 között tártak fel, már korábban is ismerték, mivel a maradványokat rejtő dombot - a mai El-Hilla mellett - az arabok Bábilnak nevezték el. A szó ősi akkád formája a BAB-ILI (Isten kapuja). Bábel bibliai interpretálása, a népi etimológia egyik korai klasszikus példája, mely név szerint már az "összezavarni" jelentésű balal igéből származik. Ezt az összezavarást pedig a héberek újra és újra elvégzik, nemcsak Bábelnál, hanem az azt követő időszakokban beszivárgásokkal, ezzel téve tönkre azt, amit más népek felépítettek (könnyen elképzelhető, hogy ez a dolguk a földi létben). Babilon utolsó újjáépítője NABU-KUDURRI-UZUR több száz téglába vésés szerint, aki nem más, mint Nabukodonozor: "Elkezdtem magasra emelni az Etemenanki csúcsát, hogy az éggel vetekedjen" (Koldewey 192). Ebből érthető, hogy Mózes könyve is "égig érő bábeli toronyról" beszél. Marduk papjai azonban nem átvitt értelemben vették ezt, hanem szó szerint: a magas torony arra a célra szolgált, hogy tetejéről jobban meg tudják figyelni a csillagos ég titkait. Száraz időben ugyanis annyira poros volt Babilon levegője, hogy a földszintről alig lehetett látni a csillagokat. Az Etemenanki "égig érő csúcsa" azonban mindig a porfelhők fölött állt, közel száz méter magasan - írja Teres Ágoston a "Biblia és asztronómia" könyvében. Egyesek szerint a Nagy Piramis Gízában is csillagászati megfigyelőhely volt, akárcsak a Stonehenge és a többi, ember által készített óriási kőépítmény. Gíza esetében az földre vetített égbolt, vagy mint az Etemenanki esetében  „az ég és föld alapjainak/kötésének háza”, vagy éppen "Isten kapuja", ami az Oriont jeleníti meg. Egy skót csillagász, Charles Piazzi Smyth könyvet írt (Örökségünk a Nagy Piramisban van címmel) Kheopszról. Ebben megpróbált magyarázatot találni a Nagy Piramis földrajzi helyzetére, és rámutatott arra, hogy a piramis az északi szélesség 30. fokán található, az Egyenlítő és az Északi sark közötti távolság egyharmadánál, és pontosan az iránytű négy pontjára tájolták be. Smyth úgy vélte, hogy a Piramis mentén áthaladó hosszúsági fok alatt nagyobb kiterjedésű szárazföldek húzódnak, mint óceánok, ezért kijelentette: a Föld valamennyi lakható szárazföldjének a középpontja a Nagy Piramis belsejében található. A csillagász véleményét más tudósok is alátámasztották, amikor számításaikkal bizonyították, hogy a Nagy Piramis nem csupán Egyiptom, hanem az egész világ középpontjában fekszik. Bábel tornya is a világ közepe volt, sok más ember alkotta emlékművel. Ma általában a babiloni zikkurattal azonosítják Bábel tornyát. Ez a felfogás David Rohl szerint a babiloni fogság idejéből származik. A zsidók nap mint nap láthatták a babiloni tornyot, és talán úgy hitték, hogy Isten emiatt az építmény miatt fordult ellenük. A zikkurátot az I. babiloni dinasztia korában építették, és a tudomány mai állása szerint semmi nem bizonyítja, hogy a zsidók által leírt babiloni toronytemplom létezett volna a protoliterális kor előtt. David Rohl kutatása alatt rájött, hogy Eridu és Babilon valaha ugyanazt a nevet viselte. Sumerül mindkét várost Nun.ki-ként ("Nun helye") emlegették. Badinytól pedig tudjuk, hogy Babilonba Egyiptom is beletartozott. David Rohl is leírja:"a Genezis szerzője egyszerűen összetévesztette az azonos nevű városokat, és az ősi zikkuratot véletlenül Babilonba helyezte. Nos az arabok Bábelt Bábilnak nevezték, ami az ősi akkád BAB-ILI, vagyis ISTEN KAPUJA. Ésaiás 19/19:"Ama napon oltára lesz az Úrnak Égyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak".

A bábeli nyelvzavar úgy, ahogy a Genezis összeállítója írta, nem sok értelmet nyer, ha már tudomásunkra jutott, hogy több nyelven beszéltek azt megelőzően is. Valószínüleg nincs másról szó, mint egy ősi sumér hagyomány félreértelmezéséről. Inkább vallási, mint nyelvi zavarról lehet szó a bibliai történetben, ugyanis az emberek korábban "ENLIL-t egy nyelven dicsőítették" (magyarban nyelvben még megmaradt, hogy ÉL AZ ISTEN, az él-ő szavunkban), másszóval egy vallás létezett, ez volt az aranykor hagyománya. Azzal, hogy egynyelvűnek írta le Síneár lakóit, elrejtette előlünk az özönvíz előtti kor vallási egységének igazi jelentőségét. Mózes monoteisztikus tanításait nehezen lehetett volna összeegyeztetni az ősök aranykorával, amikor az Atyaisten Enlil (az akkád Ellil és a bibliai Él) az anyaistennő, Ninhurszag, fiuk, Enki/Éa és számtalan kisebb istenség uralkodott a halandók felett. Az istenháromság képzete, bár sok ősi vallásban jelen van, nem képezte a zsidó teológia részét, és csak később, Szentháromságként a kereszténység elterjedésével vált dogmává. A korai sumér vallás egységét tehát helyi istenkultuszok váltották fel, minek következtében a világ zavaros, veszélyes hely lett. Ehhez kapcsolható az uruki korszakban kibontakozó temlomépítési láz. Az el-obeidi időszakot követően tűnnek fel a lépcsős, teraszos tornyok, melyek tetejére helyezik az Isten házát. Az ember, hogy Istenhez - aki az "égben/mennyben lakozik" - közelebb kerüljön, mesterséges hegyeket épített. Így alakult ki a bábeli torony története, ami Eriduban épült.
Meszkiaggasert, Kús-ként, Noé unokájaként azonosítják. Ő volt az első uruki király az özönvíz után. Az uruki uralkodók sorában ez olvasható a neve mellett: "Meszkiaggaser a tengerbe merült és a hegyekben emelkedett ki". Nyilvánvalóan a bibliai vízözönről szól a felirat. A királylista szerint Meszkiaggaser után Enmerkar következik, aki ezek alapján Kús fia Nimród, akinek eredeti neve NIB-ÚR. Enmerkar pedig bevezette Mezopotámiában az arattai istennő kultuszát, és templomot épített számára, az Éannát, az "ég házát".